„Amikor bement a házba, senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, Jakabot, meg a kislány apját és anyját. Mindnyájan sírtak és gyászolták a leányt, de ő így szólt hozzájuk: "Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!" Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt.” Lk 8, 50-53
Doktor House óta tudjuk, hogy a diagnózis felállításnak hallatlan szerepe van a gyógyításnak. Igazán jól diagnosztizálni csak a legképzettebbek tudnak, hiszen mérhetetlen számú jel és tünet vezethet félre minket. Van, amiről meg vagyunk győződve, hogy az egy bizonyos betegségnek a tünete, ám könnyen lehet, hogy a szervezet egy gyökeresen más dologra reagál ilyen módon. Ez egy izgalmas dolog, nem véletlen, hogy a remek színészi alakítások mellett a Dr. House is ennek köszönheti népszerűségét...
Egyébként a diagnosztikában sokkal többen érzik magukat szakavatottnak, mint valójában. Elég csak az önjelölt kuruzslókra, örökké gyógyszerekkel kísérletező kisnyugdíjasokra, modern gyógyfüves – vajákosokra gondolni. Ha az orvos mond valamit, akkor az emberek meg vannak győződve róla, hogy ostobaság volt és ők sokkal jobban tudják, mint a doktor.
Jézussal is valami hasonló történik. Megérkezik a beteghez, meghallgatja a rokonok diagnózisát és utána Ő maga is elvégzi a „vizsgálatot”. A Biblia akárcsak egy mai orvost ábrázolja Jézust, ott áll az ágy mellett és a beteget szemléli. Jézus diagnózisa azonban, teljesen más, mint a többi emberé. Ők a halál beálltát állapítják meg, Jézus pedig alvásról beszél...
Az egyik legtragikusabb mondata a Bibliának az, hogy kinevetik Jézust. Különösen is fájdalmas ez, ha megnézzük kik is az elkövetők! A gyermek apján és anyján, valamint a tanítványokon kívül senki sincs a szobában. A gyászoló szülők nevetik ki a Mestert, aki úgy ítéli meg a helyzetet, hogy van még esély a gyógyulásra...
Ez a történet számomra azért jelentőségteljes, mert egy alapvető emberi gyarlóságra hívja fel a figyelmünket! Testi és lelki értelemben is könnyen képesek vagyunk eltemetni a másikat – sokszor a hozzánk legközelebb állókat -. Biztosak vagyunk ítéletünkben, helyzetfelismerő képességünkben s könnyen jelentjük ki, hogy itt már nincs mit tenni. Például egy lelkileg „alvó” emberről sokan gondolják, hogy halott... Én arra biztatok mindenkit, hogy a legnehezebb munkát, a halál beálltának megállapítását hagyjuk csak Jézusra. S nyomatékosan kérek mindenkit! Ne nevessük ki, amikor a megnyugtató jó hírt közli velünk!!!
