„Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: "Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: "Bűnös embernél szállt meg." Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: "Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki." Jézus így felelt neki: "Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia.” Lk 19, 5-9

„Ma lett üdvössége enne a háznak…” Mi lehetett vajon ennek a döntésnek a gyökere? Jézus jelenléte? Megszentelő ereje? A csodákra képes Mester aurája, ami mindenkit és mindent magával ragad? Bizonyára ennek is hatalmas szerepe volt, ám nem hanyagolhatjuk el Zákeus szavait sem. Az ígéret, amit tesz, saját bűnös életének felismerése, beismerése óriási lépést jelentett az üdvösség felé.

Most ennek a lépésnek az egyik állomásáról szeretnék beszélni. Jézus ebben a történetben nem tesz a klasszikus értelemben csodát. A megszokott értelemben nem gyógyított meg senkit, nem csinált vízből bort, s elhunytakat sem vezetett vissza az élők sorába. Klasszikus értelemben nem történt csoda…

Jézus szóba állása Zákeussal azonban legalább egy csodával, felérő látványossággal volt. Az ártatlannak nem mondható Zákeus – aki az emberek pénzét, jövedelmét, megélhetését szedte el -, a társadalom perifériáján élt. Nem anyagi, hanem lelki értelemben. Ez a perifériára szorulás és a fokozatos elszigetelődés nem szolgált mást csak a kizsákmányolás folytatását… Jézus azonban áthatol ezen az elszigetelt léten. S ebben példát ad nekünk.

Keresztyénként és XXI. Századi emberként azt tapasztaljuk, hogy számtalan Zákeus vesz körül bennünket. Olyan emberek, vezetők, politikusok, főnökök és beosztottak, akik igyekeznek a saját malmukra hajtani a vizet és az utolsó bőrt is lehúzni rólunk. Mindenkiben felmerül a kérdés mit csináljunk mindezzel?

Napjainkban nem is olyan egyszerű ezt megválaszolni. A növekvő szélsőségek az emberek lelkében kitermelik a tragikusan egyszerű válaszokat. Jézus azonban egy más megoldást kínál… A közeledés megoldását! A megközelítés, a megszólítás, a „másiknál vacsorálás” megoldását. Jézus nem áll be a gyűlölők sorába, hanem éppen abból kilépve változtatja meg gyökeresen ennek az ókori „pénzembernek” az életét.

Nem ártana nekünk is átgondolni ezt a megoldást nemzeti ünnepünk és a választások közeledtével!