“"Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében.” Mt 5, 27-28
A paráznaság a keresztyén mumus. A bűnök bűne, a legtűrhetetlenebb dolog, amelyet egy önmagára valamit is adó, józan keresztyénnek el kell ítélnie. S nincs is ezzel probléma. A paráznaság valóban egy megalázó, és elitélendő dolog!
Nem tudom, hogy elgondolkodtatok már azon, hogy mit is takar valójában ez a misztikus kifejezés, hogy paráználkodik? A keresztyének 90% erre bizonyára azt a választ adná, hogy az a paráznaság, amikor valaki vagy a házassága előtt él nemi életet, vagy pedig megcsalva a házastársát más férfival/nővel osztja meg a nemi életét. Ilyen egyszerű. Ha van házasság (ahol nem csalják meg egymást a felek), akkor nincsen paráznaság.
Jézus a Hegyi beszédben arról tesz bizonyságot, hogy az Ő etikai tanításai, gondolatai nem hogy kevesebbek, hanem éppen többek a farizeusok tanításánál. Jézus nem előre kész instant válaszokat akar adni, hanem az Isten és egymás iránti felelősség igényét igyekszik elplántálni az emberek szívében. Vajon mi is így járunk el ebben a kényes kérdésben?
Jézus a nemi tisztasággal szembeni igényét a végletekig fokozza. Nála már nem csak a tett, hanem a szándék is a gonosztól ered. De mi a helyzet velünk?
Én azt látom, hogy számtalan esetben a keresztyének, mint egy kanonikus választ, egy adu ászt vetik be a házasságot a paráznaság orvossága képen. Pedig ez nem feltétlenül igaz! A házasság sok mindenre jó, ám bűnt csökkenteni, eltörölni, semmissé tenni, nem jó. Ezekre a problémákra az egyedüli orvosság Jézus Krisztus lehet, s az Ő követésében eltöltött élet.
Jobb, ha bele nyugodunk, a házasság nem lehet orvosság a paráznaság kérdésére! Nem véletlen, hogy Jézus egészen a gondolat szintjéig levetíti ezt a bűnt. Hiszen a gondolat kilép az emberi struktúrákon, elképzeléseken, kötődéseken. Jézus világosan látta a helyzetet, a házasság nem egy gát, ami elzár a paráznaság bűnétől! Helyesebb lenne inkább azt hangsúlyoznunk, hogy Jézus közelsége óvhat meg ettől a bűntől.
Ha lehet egy képpel éljek, akkor a házasság egy egyszerű ház. Két ember kényelmesen, kellemesen, békében eltöltheti az életét benne. Ellen áll valamilyen szinten az eső víznek, még talán a viharnak is, ám az alapvető funkciója mégsem ez. „Csupán” fedelet akar adni két embernek. Nem kell magyarázzam különösebben, hogy az életben vannak elég kemény árvizek. S ezek megfékezésére a ház fala nem elég, komoly gátra és védművekre van szükség. A házasság körüli védmű és gát, amely a tényleges védelmet szolgálja Jézus Krisztus! Így talán egyértelmű, hogy tragikus tévedés összekeverni a ház falát, a gát masszív, méteres beton falaival.
Én személy szerint meg vagyok győződve róla, hogy a házasság a legtökéletesebb és Isten akaratát leginkább kifejező együtt élési forma. Éppen ezért házasságra szükség van! Nagyon nagy szükség! De nem szabad illúziókat táplálni vele szemben. Nem a házasság fogja meg oldani a paráznaság problémáját, hanem a Jézus Krisztusban élt élet…
