"Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek." Lk 15, 8-10
"Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?” Lk 15, 4
A példázat által lefestett kép talán a Biblia legismertebb képe. Az elveszett juh után kutató és azt örvendezve haza vivő kép a legszimpatikusabb kép amelyet Jézusról alkothatunk. Kedves számunkra egy olyan pásztor képe, aki mindent megtesz azért az egyért, aki elcsatangolt.
Ezt a példázatot általában két oldalról szokták értelmezni, az egyik a Pásztor oldala a másik, pedig az elveszett juh oldala. Ám hamar feltűnik, hogy van egy harmadik szereplője is ennek a történetnek. Ezek pedig a pusztában maradt juhok. Őket otthagyja a Pásztor a pusztában, míg az elveszett juh keresésere indul. Első pillantásra nincs ebben semmi különös, de ha jobban bele gondolunk, akkor nem kis dologról van itt szó...
A puszta, a pusztában való lét az ókori ember számára talán a legborzasztóbb dolog lehetett. A puszta a vadállatok, a szellemek, démonok lakóhelyként nem a legnépszerűbb hely volt. A nyájat nem csak terelte a pásztor, hanem egyszersmind védelmezte is, s most ez a Pásztor ott hagyja a nyájat, a 99 bárányt a puszta kellős közepén...
Számtalanszor érezzük mi is így, Jézus különös gondviseléssel kísér valamilyen arra alkalmatlan embert, mi meg érdemesként ott állunk életünk pusztájában. Veszélyekkel és saját félelmeinkkel körül véve. Mit gondoljunk, most arról, aki így ott hagyott minket?
Szerintem mielőtt bármit is gondolunk két dolgot nem szabad elfelejteni! Az egyik, hogy a pásztor adott esetben értünk is utánunk jönne. Nem jókedvéből hagyja ott a nyájat a pásztor, biztos vagyok benne, hogy szorongó szívvel tette ezt, maga is félve attól, hogy mi lesz a pusztában maradottakkal. A másik, ami fontosabb az, hogy észre kell vegyük nem vagyunk egyedül. 99 állat, még ha az juh is komoly erőt jelenthet. A kérdés az, hogy együtt tudnak-e maradni.
Az hogy nyájként él és létezik a keresztyén gyülekezet, nem csak azt jelenti, hogy mint a birkák követik a pásztorukat, hanem azt is, hogy veszély, elhagyottság érzése, szorongás, félelem idején is tud összetartó közösségkén funkcionálni.
S szerintem ennek Jézus a Pásztor is örül. Hiszen mennyivel nyugodtabban és sikeresebben keresheti az elveszett szíveket, ha biztos lehet abban, hogy a nyáj, amit hátrahagyott nem széled el és bomlik fel, hanem megteszi azt amire elhívatott. Igazi közösségként létezik...
Jézus a maga korában egy költői kérdést tett fel. Ma sajnos azon kell elgondolkodni, hogy számunkra valóban költői kérdés az, ami itt elhangzik! Mert ha végig gondoljuk 2010 Magyarországát, akkor egy olyan világot látunk, ahol szinte mindenki meggondolatlanul építkezik és tanács tartása nélkül háborúzik.
Az emberek egyre kevésbé törődnek pénzükkel, ha valamire nincs, akkor kölcsönt vesznek fel ha ez átgondolt akkor elengedhetetlen a sikerhez manapság, ha pedig csak gyorsan kell a pénz amúgy felesleges dolgokra, akkor rövid idő alatt horribilis kamatokat vesznek a nyakukba. Kölcsön kérni lehet, de átgondoltan jó helyről, jó időben és a megfelelő összeget. Manapság az emberek legnagyobb része, ha egy komolyabb beruházásba -autó, lakás, vállalkozás- kezd, akkor esélye sincs a saját erőre. Kifutottunk a saját erőből...
Minden esetre érdekes ez. Az emberek napi szinten szembesülnek vele, hogy a „saját erejük” szinte semmire sem elég, legfeljebb 5-10%-ra, de mégis egy csomó másik dologban viszont önmagukra támaszkodnak. Az anyagi világba természetes a kölcsön, a segítség elfogadása – sőt igénylése -, de a belső lelki világban úgy félünk tőle, mint a tűztől.
Pedig valljuk meg őszintén itt sincs elég erő az elkezdett projektek finanszírozásához. Az emberek a lelki vállalkozásokban hasonló módon járnak el, mint a földiekben a különbség csupán az, hogy itt megpróbálnak mindent önerőből megoldani. A saját elégtelen, hiányos, kevés erőforrásaikra támaszkodnak. Arra a kevésre, ami éppen adatott nekik...
Talán nem véletlenek Jézus szavai! „Így tehát aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom.” Manapság aki a kevéske anyagi eszközére támaszkodik az nem lehet igazán sikeres, aki jól menő üzletet akar, annak jó helyről, jó időben és megfelelő összeget kell kölcsön kérnie.
Jézus is valami ilyen dologról beszél. Az embereknek számtalanszor nincs elég kerete a lelki tornyaik befejezésére. Önerőből nem megy... Próbálják meg tehát félre tenni a maguk kuporgatta lelki javakat, s az igazi hitelforrástól Jézus Krisztustól kérni!
„Az ország lakossága közül sokan zsidókká lettek, mert elfogta őket a zsidóktól való rettegés.” Eszt 8, 17
Amikor a mondat első feléig eljutottam, akkor örömmel vegyült kis értetlenség kavargott bennem. Zsidókká lettek...ám a mondat második fele mindenre magyarázatot adott. A zsidók bosszújától való rettegés sokakat arra kényszerített, hogy önmagukat zsidónak kiadva meneküljenek meg a megtorlástól.
Mindez szép és jó, de nem egészen aktuális a számunkra. A ma egyháza közel sincsen ilyen helyzetben – hála Istennek érte -. Ma nem nekünk kedvez a politika, a vezetőség nem hoz kedvező döntéseket az érdekünkben. Nincsenek jól beépített Eszter királynéink, akik tégla ként megvétózhatnák az ellenünk szőtt terveket. Sokszor eljátszunk a gondolattal, hogy jó lenne hatalmasnak lenni...
Egy percig sem gondolom, hogy egy ma élő, ép és értelmes lelkű keresztyén embernek az lenne minden vágya, hogy rettegésben tartsa nem hívő felebarátait. De talán egy kicsit nagyobb tekintélynek, befolyásnak, jótékony ráhatásnak tudnánk örülni. Amikor olyan dolgot tudnánk előhúzni a tarsolyból, ami a másik ember szívé hozzánk fordítja.
Ami az érdekes ebben az igében, hogy ennek a sok embernek a kilétéről, hollétéről, közösségéről semmilyen más helyen nem beszél a Biblia. Valószínű ahogy jöttek, úgy el is mentek... A hatalom és a befolyás talán nem képes megtartó közösséget formálni.
Érdemes lenne egyháza ügyét szíven viselő keresztyén emberként elgondolkodni ezen. Amikor az egyház arról beszél, hogy befolyás, az elvesztett tekintély visszaszerzése lenne a megoldás mindenre, akkor az eszünkbe jutna a fenti Ige.
Azok az emberek, akik valamilyen érdekből, nyomás hatására vagy a közhangulat prése alatt döntenek a keresztyénség mellett azok tiszavirág életűek. A mondat első fele csábító, ám a veszély abban rejlik, hogy nem látunk túl rajta. Veregetjük a saját vállunkat, örülünk egymásnak, ünnepeljük a régen várt sikert, s a mondat második fele – rettegés, érdek, megváltozott politikai, gazdasági, kulturális - helyzet már senkit sem érdekel. Pedig de jó lenne tisztán látni az ilyen kérdésekben!
A második napon megint megkérdezte a király borivás közben Esztertől: Mit kérsz, Eszter királyné? Megkapod! Mit kívánsz? Ha az ország felét is, meglesz! Eszter királyné így válaszolt: Ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja a király, azt kérem, hogy életemet, azt kívánom, hogy népemet adják nekem! Eszt 6, 2-3
Ha külső szemlélőként megnézzük ezt a történetet, akkor valami egészen érdekes dologgal találjuk szembe magunkat. Képzeljük csak el azt a bizonyos asztalt. A farizeusok tolakodnak és fúrják egymást a főhelyekért, miközben Jézus sztoikus nyugalommal szemléli őket, majd pedig példázatokban tanítja a helyezkedő embereket.
Eddig nincs is semmi különös, de ha végig gondoljuk, akkor valójában elég groteszk a helyzet. A főhelyekért megy a harc, de egyébként Jézus is a vendégségben van, s kizárásos alapon nem ő ül a fő helyen. Ha ott ülne, akkor nem sok értelme lenne annak, amit mond... Talán ebben a történetben nem is a farizeusok tolakodására kellene a hangsúlyt helyezni, hanem Jézus háttérbe szorulására?
Jézus nem a főhelyen ül, közben pedig a főhelyekért megy a harc. Érdekes ez az Ige. Jézus azért mondja el a példázatot, hogy rávilágítson a marakodó farizeusokra, vagy pedig azért, hogy rendkívül diszkréten felhívja a figyelmet arra a puszta tényre, hogy Ő ki van hagyva a számításból...
Nem árt ezt végig gondolni. Mit látunk meg a dolgok mögött? Dühöngünk a furakodó modern farizeusokra, teljes erőbedobással korbácsoljuk őket, vagy pedig észrevesszük azt az aprócska dolgot, ami végső soron a leglényegesebb: Jézus ki van hagyva a számításból! Leragadunk a marakodó hatalmasoknál, vagy pedig szétnézünk és megkeressük Jézus székét.
Jézus minden házba szerényen érkezett meg, minden látogatása annak a bizonyítéka, hogy nem a levegőbe beszélt. Számomra kérdés, hogy mi hogyan viselkedünk az általunk szervezett lakomán? Mi is válogatjuk/osztjuk a helyeket? Vagy esetleg megrovó tekintettel azokra figyelünk, akik válogatnak? Vagy talán észrevesszük az igazi problémát, hogy nem Jézus ül a fő helyen!
Új szolgáltatással bővül a blog kínálata, amelynek lehetőségéért külön köszönetet mondok a www.barlanglako.com üzemeltető kedves barátomnak. Az a remek ötlet pattant ki a fejéből, hogy készítsen bibliai kvíz kérdéseket. A kvíz kérdések fejezetenként futnak végig a Biblia könyvein. Fejezetenként 3-5 kérdéssel tornáztatva meg agyunkat. Ennek kettős haszna van, egyrészről elmélyíti az ismeretet, másrészről pedig egy olyan adatbázist teremthet, ami Magyarországon eleddig ismeretlen volt.
Véleményem szerint hatalmas vívmány és óriási jelentőségű lenne egy kvíz szerű, Bibliai alapon működő "Biblia ismereti" adatbázis létrehozása! S ami a legjobb ebben mi is részt vehetünk. Honlapján regisztrálva, pár perc alatt hozzá is foghatunk a saját kérdéssorunk összegyúrásához! Köszönjük innen is a lehetőséget, hogy részt vehetünk egy ilyen jó ötlet megvalósításában.
Mindezek fényében én is elhelyezek egy új opciót a posztokban. Egy egyszerű linkkel eljuthattok az éppen aktuális fejezetet boncolgató kvíz lapra. A linkek a blogbejegyzések alján találhatók majd meg.
Mindenkinek jó kvízelést és sok sikert kívánok. Egyébként kell is hozzá, mert elég fogós kérdések is vannak benne...;)
