„Másnap eljöttek a filiszteusok, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Sault és három fiát is, amint ott feküdtek a Gilbóa-hegyen. Levágták a fejét, megfosztották fegyverzetétől, és körülvitették a filiszteusok földjén, hogy megvigyék az örömhírt bálványaik templomába és a népnek. Fegyverzetét Astárót templomában helyezték el, holttestét pedig Bétseán várfalára akasztották.” 1Sám 31, 8-10

Van  a fenti helyzetben valami biztató. Lehet, hogy most sokan felkapják a fejüket és meghökkenek: Mi lehet egy olyan helyzetbe biztató, ahol valaki öngyilkos lesz, holttestét megcsonkítják, felkoncolják és végül örömünnep kíséretében bemutatják? Ebben nincs semmi, de a helyzet magáért beszél.

Ha egy kicsit közelebbről megnézzük a filiszteusok örömét, akkor találunk benne valami hasonlót a Góliát legyőzése feletti Izraeli örömhöz (fej levágás, körmenet, fegyverek templomba vitele). Így akarnak revánsot venni?! A gond csak az, hogy ők valójában nem a királyt terítették le. Nem az igazi ellenséget ártalmatlanították!

A filiszteusok rossz embert ünnepelnek! A király halála valójában nem a király halála. Dávid az Isten választottja szabadon kószál a filiszteusok földjén. Az igazi ellenfélről, a választott királyról fogalmuk sincs. Semmit sem tudnak arról, hogy Isten már trón fosztotta Sault és Dávidot nevezte ki uralkodónak! S ha innen nézzük, rögtön más színbe kerül a filiszteusok ünneplése.

Egy kicsit úgy érzem, hogy ilyen a világ ünneplése a keresztyének felett aratott – vélt – győzelem kapcsán. Néha napján úgy gondolják, hogy sikerült elfogni, felmutatni valamit, ami romba dönti a keresztyénséget. Nyeregben érzik magukat, úgy tűnik sikerült szétzilálni az Isten országát.

A pedofil pap, részeges lelkész, sikkasztó gondnok, volt kommunista presbiter. Rögtön jön az ünneplés, a körtánc elkezdődik és az ünneplés percek alatt a tetőfokára hág. Az álom valósággá válik, kipusztíthatják a „nép ópiumát”. Gondolják ők…

Ünnepeljenek! Ostoba módon nem veszik észre, hogy nem az igazi Királlyal számoltak le. Az igazi Király – Jézus Krisztus ott jár kel közöttük, s kicsiny, ám annál elszántabb sereget gyűjt maga köré. A megváltott emberek seregét.

Ezt nem veszik észre, s nem is vehetik észre, amíg a pusztítás a céljuk. Az igazi Király az ellenségei számára elérhetetlen. Nem lehet legyőzni.