„Mert ilyen parancsot adott nekem az Úr: Ne egyél kenyeret és ne igyál vizet, és ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél! Ezért más úton el; nem azon az úton tért vissza, amelyen Bételbe érkezett.
De a másik ezt mondta neki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és egy angyal így szólt hozzám az Úr parancsára: Hozd vissza őt magaddal a házadhoz, hogy kenyeret egyék, és vizet igyék. Így hazudott neki.” 1Kir 13, 9-10; 18
Szeretnélek arra kérni benneteket, hogy a magyarázat előtt mindenképpen olvassátok el az 1Kir 13-at. Ez egy történet, s magyarázatom is az egésznek a fényében született. Isten áldjon benneteket!
Mérlegelünk mindent az életünkben. Döntünk arról, hogy mi éri meg, minek van értelme, mibe veszélyes és mibe veszélytelen bele menni. Ezek a mérlegelések, spekulációk határozzák meg az életünket. S sajnos sok esetben a keresztyén életünket is. Ez még bele fér, de ez már túl nagy áldozat.
Az engedetlen próféta is spekulált magában. Isten parancsa egyértelmű volt, a királlyal kapcsolatban nem is volt ezzel semmi probléma. Ez veszélyes volt. Isten tiltásának a célja – számításai szerint – az volt, hogy ne vállaljon közösséget – asztal közösséget – ilyen emberrel. A próféta bátran ellenállt, s vissza utasította a kegyajándékot.
A kolléga kérésének azonban már nem tudott ellenállni. Az ő elképzeléseibe ez már belefért. Teljesen függetlenül attól, hogy Isten elképzeléseibe mi fért bele és mi nem. Neki rendben volt, ártalmatlannak tartotta. Különben is a Biblia nem ír arról, hogy az öreg próféta rosszindulatú lett volna. Hazugsága is inkább egy öreg ember ártatlan, társaság kereső füllentésének tűnik. Valóban nem kellet tartani Isteni megtorlástól...
Számomra a legnagyobb kérdés az, hogy mi szabjuk magunkhoz Istent, vagy hagyjuk hogy Isten szabjon minket magához. Spekulálunk, vagy határozottan kiállunk azok mellett az Isteni rendelések mellett, amelyek vezetnek minket az életünkben. Számtalanszor mérlegelnünk kell keresztyén életünkben, csak közben ne tévesszünk célt. Ne Istent méregessük, hanem magunkat mérlegeljük.
